Megérkeztünk. Kiszállok veled szinte egyszerre, zárak záródnak gombnyomásra, majd belémkarolsz, s haladunk az étterem felé. Elegáns vagy ebben az estéji költeményben, pedig egyszerű fekete hosszú szoknya, öblös kivágás, melybe öröm a bekacsintás. Rajtam zakó, de kigombolva, az ing fehér, mégis kicsit kékes, már anyagának érintése is, jóleső érzés. Szövetgatya, alkalmi cipő, jólesett néha így puccosan nekivágni az estének. Gondoltam megkímélek a főzéstől, s elmegyünk egy közeli étterembe, amolyan kis eldugottba, ahol ízlik azért a vacsora. Ajtót nyitok az ajtóhoz érve. – Fáradjon be hölgyem.. Néha magáztam, mert egyrészt udvarias forma, s ettől mindig derűs mosoly húzódott az arcára. A pincér…